Szalaghorgolás

A szalaghorgolás igen hálás munka, mert nagyon gyorsan készül és mutatós, a klöpli csipkére emlékeztető motívumát kisebb   nagyobb térítők készítésére egyaránt alkalmas.

Azok számára, akik a szalaghorgolásban kevésbé járatosak, röviden összefoglaljuk annak lényegét. Az egyre inkább népszerűvé váló szalagtechnikával készült minták horgolását mutatjuk be.

A szalag rendszerint 4 egymás fölé öltött egyráhajtásos pálcából és 6 láncszemes ívekből áll. 10 láncszem után az első 4 szembe egyráhajtásos pálcákat öltünk, 6 láncszem után megfordulunk és a pálcák fölé újabb 4 pálca kerül.  Ennek (folyamatos ismétlésével készül a szalag. Gyakori még az ötpálcás, hétláncszemes szalag és a lyukas szalag, melynél 2 pálca, 1 láncszem és 2 pálca ismétlődik egymás felett hétláncszemes ívekkel. A szalag irányát és ezzel magát a mintát az ívek kapcsolásával alakítjuk ki. Rendszerint három, négy vagy öt ívet kapcsolunk össze mindig az utolsó ívvel. Ez úgy történik, hogy 3 láncszem után rövidpálcval fogjuk át a már meghor­golt összekapcsolandó íveket, majd 3 láncszemmel visszatérve a szalaghoz, be­fejezzük az utolsó ívet is; A szalagmotívumokat kapcsolhatjuk egy-, két-, vagy háromráhajtásos pálcával a kapcsolási vázlat szerint. Gyakori a két-, esetleg háromlábú pálcák horgolása is, ennek tovább fejlesztése a pókkal való kapcsolás. Szalagköröknél a belső íveket a kör nagysága szerint 2 vagy 3 láncszemmel fogjuk össze. A minták közötti üres teret pókkal töltjük ki. Ez a legjellegzetesebb kapcsolási módja a szalaghorgolásnak. Úgy kezdjük, mint az ívek kapcsolását, azaz 3 láncszemet horgolunk, utána hat vagy nyolc ráhajtással kapcsoljuk a mintá­hoz mellékelt vázlat szerinti ívet, három vagy négy ráhajtást lehorgolunk, újabb három vagy négy ráhajtással kapcsoljuk a következő ívet. Az ívek összekapcso­lása után a pálcáikat egy közös szemmel fejezzük be és lehorgoljuk a tűn maradt többi ráhajtást is, ami a pók utolsó lábát képezi. Ennek befejezése után 3 lánc­szemmel visszatérünk a szalagra. Az itt elmondottaknak számos változata van, melyet részletesen az egyes minták szöveges leírásaiban közlünk. Szólni kell a szalaghorgolással készült kézimunkák kikészítéséről is, mert ezeket nem vasaljuk. A kézimunkát cukros vízzel vagy zselatinos oldattal benedvesítve,  rozsdamentes tűkkel  a szabad íveknél kell egy pokrócra kifeszíteni s hagyni megszáradni. Ez kissé hosszadalmas és több munkát igényel, de térítőnk sokkal szebb lesz, mintha vasalással kísérleteztünk volna.