Mint említettük: a palóc hímzések közül legdíszesebbek a kötények, amelyeken a fehér vászonra piros és kék fonallal lapos- és száröltéses virágfüzéreket varrnak egy vagy több csíkban egymás fölé. A csíkok egymástól függetlenek. Ezek a mintasorok ritmikusan ismétlődő elemekből – virágokból, bimbókból, levelekből, kalászokból, bogyókból, füzérekből – alakulnak. Nem lezárt kompozíciók; a végtelenségig folytathatók. Az egyes díszítőelemek nincsenek zsúfoltan, sűrűn elhelyezve; a szárak vagy indák a sorok közepén általában egyenesen vagy hullámvonalban folytatódnak.
A köténydísz nyomán alkotott faliképen is több sort láthatunk egymás fölött. A kézimunka díszes rojtozással zárul. Fölötte színes, fehér, piros és kék subrikadísz fut. Efölött két szegélycsík közé foglalt, keskeny kis rózsasor halad; fölötte pedig egy-egy nagyobb virág köré csoportosuló, kisebb virágokból, bogyókból, kalászokból alakított önálló bokrocskák követik egymást, amelyek csak egy-egy kompozíciós egységen belül fonódnak össze.
Az e fölötti sor hullámvonalban futó bimbós, leveles indájába ritmikusan illeszkednek az álló szegfűk, apró levelek. A legfelső, legkeskenyebb sor leveles indáját pedig szabályosan váltakozó kis rózsák bontják meg. Itt is a palóc mintákra jellemző piros szín váltakozik a kékkel.
2
