Kalotaszegen találjuk a legszebb írásos öltésű mintákat. Elsősorban párnák, térítők kivarrására használják, de falvédő, oldalfüggöny díszítésére is alkalmasak.
Elnevezése onnan ered, hogy a mintát az un. író-asszonyok koromlébe vagy kékítőbe mártott lúdtollal írták, azaz rajzolták. Ezeket maguk tervezték. A vászonra egy vonallal írták, sok helyet hagyva a kivarráshoz. Ezért ezt a munkát zsinórvarrásnak is nevezik zsinórszerűsége miatt.
Az írásos öltés lényegében hasonlít a láncöltéshez.
A szál itt is a tű alá kerül. Különbség az, hogy az öltés felső szélén is a tű alá helyezzük a szálat. A bal oldalon ferde vonalak jelzik a jól elkészített írásos öltések irányát. Az írásos minták közét sokszor laposhímzéssel kell kitöltenünk. Ilyenkor először a laposhímzést készítjük el, majd köréje varrjuk írásos öltésekkel a mintát. Ezt az öltésformát Kalotaszegen ,,sujta” néven ismerik. Az egyedülálló kis kerek formákat ,,tyúkszem”-nek nevezik. Ezeket egy középső pontból kiindulva, szorosan egymás mellett fekvő zsinóröltésekkel, illetve írásos huroköltésekkel varrjuk ki. Ha az írásosan hímzendő minta ívelt, hajlított formájú, ügyeljünk arra, hogy belül szorosabban, kívül ritkábban öltsünk, hogy szabályos fordulatot kapjunk.
Milyen fonállal himzik.