Kötés – Horgolás

Borsókaszegély


Nevét borsó formájú és legtöbbször borsó nagyságú lyukacskáitól kapta. Alkalmazhatjuk önmagában is, mint szegélydíszt, de szeghetünk vele más hímzéssel díszített térí­tőt, függönyt, kiskendőt stb. -ha annak alapanyaga alkalmas a szálkihúzásra. Készítéséhez lehetőleg tompa hegyű hímzőtűt használjunk. A borsóka két szé­lén varrással készül, ugyanúgy, mint az azsúr, csak éppen ellen­kezőleg, jobbról bal felé haladva. Azsúr helyett itt a széleket szál­szorítással fogjuk át. Ha három szálat veszünk egy egységnek, akkor abból a magasságból ki­indulva, ahonnan majd a szálakat kihúzzuk, felöltünk az anyag szí­nére, utána három szálat lefelé átlépve leöltünk, majd újra három szálnyira balra felöltünk (a. ábra).

Itt visszafordulunk, és az előző leöltés helyén szú­runk le újra, miközben a szálat erősen meghúzzuk, megszorít­juk, hogy a varrás lyukacsos hatást keltsen. Innen ferdén, át­lós irányban felfelé öltünk, a kezdőöltés magasságába, majd így folytatjuk tovább az öltések sorát (b. ábra). Ha ez a fo­gazott, szálszorításos sor elké­szül, a fogazás fölött húzzuk ki  azt a hat szálat (mindig kétszer annyit, ahány szálat a fogazásba, szálszorításba befogtunk), ahová a borsóka kerül.

Ezután megfordítjuk kezünkben az anyagot, és  így kezdünk hozzá a szálhúzás  fölötti második sor fogazásához. Ügyeljünk, hogy a függőleges öltések mindkét oldalon ugyan­azokba a szálközökbe essenek. Ha két fogazott öltéssel elkészü­lünk, mielőtt a harmadikba be­szúrnánk, összefogunk két szál­csomót, és három-négy öltéssel besodorjuk (c. ábra).

Ezután felül, a két szálcsomó közt kiöl­tünk, és lent, a besodrás végén leöltünk. Így a besodrás fölött egy hosszú öltés keletkezik. Az anyag színére kiszúrva, az össze­fogott kettős szálcsomó után folytatjuk a fogazást, majd a besodrást és így tovább.

Ha a borsókát sarkos megoldással készítjük, akkor – minthogy a sa­rokban négyzetes lyuk keletkezik – a sarkot öltjük át átlós irányban a hímzőfonal néhány szálával; ezeket a szálakat úgy fonjuk át, mintha ott az anyag szálai vol­nának, s ugyanúgy besodorjuk és átöltjük, mint a borsókaszegély többi öltését; de betölthetjük az üresen maradt saroknégyszöget pókkal is (c. áb­rát). Az átlósan átvarrt szálakat sűrűn besodorjuk, és közepébe, a kereszteződés helyén, a szálak közt fel-le öltögetve, kis pókot készítünk. A sarokmegoldásnál — éppúgy, mint az azsúrnál – a sarkot jól erősítsük meg hímző­öltésekkel, nehogy kirojtosodjék. Ha a borsókaszegély vasta­gabb alapanyagon készül, a sar­kot úgy erősítjük meg, hogy minden szálközbe egyet öltünk, és a kihúzandó szálakat csak ezután vágjuk át.

Nincs hozzászólás
Hozzászólások